Szegeden ma elütöttek egy kerékpárost, aki sérüléseibe belehalt. Kérdezhetnétek, mit keres ez a hír a gödöllői bringás blogban. Elmondom, de először nézzük, mi történt! Ebben a kereszteződésben történt a tragédia:
A kerékpáros a szegregált kerékpárúton haladt, és a főútról egy teherautó rákanyarodott. Ez a szituáció okozza a legtöbb kerékpáros sérülést a világon. Ezért ódzkodik minden szakember a szegregált kerékpárutak létesítésétől.
Hollandiában azonban számos szegregált kerékpárút van, baleseti statisztikáik mégis jobbak. Mi ennek az oka? Attól eltekintve, hogy minden holland autós kerékpáros is egyben, nagy különbség van a kereszteződések kialakításában is. Az alábbi képen egy tipikus holland kereszteződés látható. 
A következő forgalomtechnikai megoldásokkal fokozzák a kerékpáros biztonságát:
- a kerékpárút (vagy sáv) piros burkolatú
- a kereszteződésben a gépjárművek döccenővel tudnak áthajtani
- a döccenő rámpája feltűnő színű kövekből van kirakva (nem lekopós festés)
- gondosan ki van táblázva.
(A mintán nem szegregált kerékpárút látható hanem sáv, ami sokkal biztonságosabb, de kerékpárútnál is ez a megoldás.)
Ezek a megoldások Szegeden mind-mind elmaradtak - takarékossági megfontolásokból.
És hogy miért foglalkozok ezzel az esettel? Mert a gödöllői felmérésünk és a mindennapi tapasztalat is azt mutatja, hogy a Dózsa György úttal valamit tenni kell. Legyen bármi a majdani megoldás, egy dolog biztos: Én nem támogatok egyetlen olyan tervet se, ami egy körömpiszoknyival is kevesebb védelmet nyújt a kerékpárosoknak mint a holland minta. Kerül amibe kerül. Én nem fogok egyetlen édesanya szemébe se nézni, akinek azért ütötték el a gyermekét, mert megtakarítottunk a kereszteződésen X forintot.
Utolsó kommentek