Mindamellett, hogy nagyra becsülők és fontosnak tartom a kezdeményezést -látni kell egy kicsit szülői szemmel is. Én sokat biciklizek és sokat biciklizek nagy forgalomban is - pl a 30-ason.
Az alapprobléma az, hogy a autós-biciklis illetve a biciklis-gyalogos sebességkülönbség elég nagy ahhoz, hogy problémát okozzon. Szülői szemmel még inkább elfogadható a járda hol a balesetek súlya sokkal alacsonyabb, mint az úttest. Sok autós megfelelően közlekedik de elég az a 100-ból egy amelyik nem.
Szerintem a megoldáshoz két út vezethet. Vagy a három különböző közlekedési eszközt elzárjuk egymástól (ez szinte lehetetlen), vagy a sebesség különbséget csökkentjük - vagy mindkettőt.
Ameddig a biciklisek kevesen vannak addig nincs ilyen alkalmazkodási kényszer. Hiszen arra se építünk ki szabályozást, ha valaki elefántháton utazik :)
Azt javaslom minden "addig nem bicklizek aameddig nem lesz bicikliút" pártinak, hogy menjen el Dunakeszire és kerékpározzon az új bicikliúton. Ott találkozhat beláthatatlan kereszteződésekkel, majd azonnal bicikli és gyalogút együtessel - és a végén meg lehet állapítani, hogy a közlekedési eszközök szeparálása mennyire lehet megoldás.
Az autós közlekedésnek is meg kell legyenek a szabályai - gyorsan el lehet jutni egy településig a gyorsforgalmi utakon, de ha ott vagy akkor már legyél tekintettel a többi - nem autós - közlekedőre. Itt azt is hozzá kell tenni, hogy az autós közlekedés a sztrádán is egyre veszélyesebb a nagy sebességkülönbség miatt. Egyre töben mennek 80-al a pályán. Így a két forgalmi sáv között akár 50 km/h sebességkülönbség rendkívül balesetveszélyes.
A járdán biciklizés ilyen irányú tiltása meglehetősen "magyar" megoldás. Büntetünk valamit, de közben nincs alternatíva. Olyan ez mint a két város között tiltótáblávan megszűnő kerékpárút.
A gyerekek nem fognak olyan pontosan menni az út szélén, hogy a szülőbe ne kerüljön elő a félsz, hogy inkább ne engedje a gyereket biciklivel a suliba. Pedig milyen élmény is bringával menni "szabadon" a suliba. Azért veszem elő a gyerekeket példaként mert leginkább őket látom a járdán biciklizni. A gyerekeknek az a problémájuk, hogy nincs érdekérvényesíté erejük. Így az auóba pöffeszkedő felnőtteknek lesz igazuk, akik nyugodtan száguldozhatnak és pöföghetik tele a várost - de közben ők szülők is akik nem engedik a gyereküket kerékpárral, mert az az olyanok miatt mint ők maguk veszélyes. Így a kör bezárult - gyerekek ne biciklizzenek ilyen veszélyes helyen. Sőt ha bicikliznek még meg is büntetik őket a járdán biciklizésért 15e ft-ra.
Ezer más megoldás alternatíva kínálkozott volna a gyerekek kerékpárral járdán való biciklivel iskolába jutását tiltani. De nekünk csak ez jutott a felnőttek öntekt és önző gondolkodása miatt. Így kinevelünk egy generációt akik ha végre felnőttek lesznek majd (ők is) elnyomhatják a fiatalokat és az időseket...

@KivancsiVagyok: Jó komment! Eszembe jutott az a szó, ami a megoldást jelenti: Közösség.
Amikor felismerjük, hogy egy hajóban evez a gödöllői gyalogos, biciklis és autós. Én nem ütöm el a te anyukádat, te nem ütöd el az én kislányomat, ő nem üti el a mi barátunkat...

Az élet számos területén a verseny, a kompetíció határozza meg az életünket. Fel kell ismernünk, hogy ha a közlekedésben is ezt játsszuk, arra mindannyian ráfázunk. Itt a kooperáció, az együttműködés a nyerő stratégia hosszú távon.

@Füle S.: A társadalom kultúrális alapjait, mint pl a versengés, önzés stb. nem fogjuk itt megoldani. Az biztos, hogy egyet értünk a közösség és az együtt működés területén.
Az is probléma, hogy a jövőre mutató vízió, ami az egyes emberek fejében nem feltételen erre mutat. A reklámok előállította világban a fogyastás az elsődleges, amelyhez kapcsolódó életérzéshez csak egy szűk közösség, család, barátok kapcsolódnak. A tágabb környezet már az idegenek - azokkal nem foglalkozunk. Néhány évtizede egy néhány ezer fős faluba mindenki-mindenkit ismert és e miatt törödött is vele. a világháboró után pl foglalkoztak azzal az emberek, hogy a kevés marha legalább annyi tejed ajdon, ami a gyerekek fehérje és kálcium szükségletét kielégíti. Ma a tejet jó pénzért eladnák annak aki fizet érte, akkor is ha az a másik földrészen van és akkor is ha a szomszéd gyerek éhezik. Én erre nem mondanám egyerelműen, hogy versengő. inkább önző. Pedig az önzéssel mindenki rosszul jár, előbb-utóbb. A verseny lehetne csapat verseny is, ami előremutató lehet. el sem tudja képzelni a mai kor embere, hogy milyen kooperatív és szociális közösségekben éltek az emberek ebben az országban...
Szóval hiába várja a kerékpáros, hogy majd mindenki megváltozik és az autósok, gyalogosok is kooperatívak lesznek. Ez nem lesz így, mert az emberek nem azok. Az autósok le fogját tenni az autót mikor egy év múlva 600 két év múlva 750 ... stb lesz literenként a benzin. De akkor ugyan az a magyar nincs alternatíva helyzet lesz mint ma a tiltótáblával végződő kerékpárút.
Az egyre több autóval támogatjuk a technológia és energia importot, növeljük a függőséget - vagyis megyünk a szakadék felé. de az nem várható el, hogy ezt minden autós felismerje. De az emberekben lehet olyan életérzést kialakítani miszerint az egészségesebb közlekedésbe és a környezetbe az autó nem igazán fér bele. Még akkor sem sa euro 8-as a motorja.
A kéerékpárosoknak pedig nem félni kell, hanem demonstrálni azt, hogy nem kell nekem pl hetente 20 ezret benzinre költenem. Sőt, milyen ... az aki ezt teszi...